Nehéz pontosan megfogalmazni, mit vette el tőlem az idei koronavírus téboly. Régi jó szokásom, hogy időm nagy részét valahol Ázsia mélyén töltöm. Idén tavasszal ez most nem igazán sikerült. Itthon vagyok, élvezem a kisvárosi lét minden örömét és tulajdonképpen nincs mire panaszkodnom, de… Ma hajnalban is úgy éreztem, a környék összes feketerigója az én ablakom alatt üvöltözi éberré magát a kertben. Nagy baj azért ma sem volt ezzel, csak éppen eszembe jutott a hajnali csend a Koya hegyen. Oszakától egy kicsit délkeletre.
Szeretem az ottani csendes hegyi estéket, a lámpások sárgás fényével szegélyezett éjszakai ösvényeket;. Szeretem a hajnali erdei sétákat a fák között megbújó, a hegyet beburkoló ködből lassan előbukkanó ezeréves emlékek mentén. Szeretem figyelni a templomok lakóinak kora reggeli készülődését; hallgatni a hajnali szertartások hangjait, a szentélyekből kiszivárgó halk és monoton ének tompa hangjait. Már ezerkétszáz éve így megy ez itt, a Shingon buddhizmus egyik legszebb helyén és hegyén.
Egy kis történelem a 100 templomhoz
A Koya-hegy a shingon buddhizmus, a legfontosabb japán buddhista irányzat központja annak megalapítása óta. A korábbi, Kínából érkező buddhista tanításokat a japán szellemiséghez igazító Kobo Daishi 805-ben alapította meg itt az első központot és kezdte meg az első templom felépítését.
Munkássága során egy kicsi, félreeső, a templomok és a vallási központ kiszolgálására szolgáló városka jött létra a Koyasan erdős hegycsúcsán. Ez a hely a Kobo Daishi mauzóleumának, valamint a Shikoku 88 templom zarándokhelyének kezdő- és végpontja is.
Kobo Daishi 826-ban kezdte meg az eredeti Garan templomkomplexum építését, miután éveken át vándorolt az országon, hogy megfelelő helyet keressen a vallásának központjára.
Azóta több mint száz templom emelkedett fel Koyasan utcáin. De nemcsak buddhista templomok, hiszen a keleti lélek praktikus ezért egyszerre több szellemi irányzat is lakik benne.
Japánban mindenki sinthoista és buddhista is egyben. Ehhez még egy jó adag mindennapi szellemhit és az ősök feltétlen tisztelete is járul. Alapesetben csak ennyi… Nem csoda tehát, hogy kell az a száz templom, ahova be lehet térni alkalomadtán.
Egészen más, ősi világ ez, mint a hegy lábainál tomboló huszonegyedik század. Ide még érdemes akár csak pár napra is elvonulni, eltűnni a mai világból. Sokáig kerestem egy igazán jó videót, amivel legalább egy kicsit is meg tudom mutatni azt az érzést, ami az odalátogatót (… a nem programpontot görcsösen kipipáló turistát… ) elfog és el nem ereszt, amíg az erdők ösvényein barangol, vagy a hegy szentélyeiben áldást kér vagy meditál.
Világörökségek az erdők mélyén
Honshu szigetén egy fantasztikus és minden japán számára szent zarándokösvény kanyarog végig és érinti a legfőbb buddhista és sinthoista szent helyeket. A Koya hegyen is gyakran találkozhatunk zarándokokkal. Nagyon sok népes csoport is érkezik, de megjelennek a magányos vándorok vagy éppen családi – baráti társaságok is. Amióta itt templom van (kb. 1200 éve), azóta tart ez a vándorlás. Ennek a hegyen található főbb célpontjai a világörökség részeit alkotó Kongobu-Ji és Jison-in buddhista templomok valamint a Niutsuhime-jinja és Niukanshōfu-jinja sintho szentélyek.
Azért egy kis hirdetés belefér a végére..
Ez egy annyira gyönyörű hely, hogy nagyon szorgalmasan ajánlgatom Japánba látogató vendégeinknek is. Leginkább egy 4-5 napos, “ottalvós” szellemi töltekezést szoktam javasolni. Odamegyünk, beköltözünk a riokanba (hagyományos japán stílusú szállodába. Aztán csak elvagyunk a hegyen. Sétálgatunk, beszélgetünk az élet dolgairól, részt is vehetünk reggeli szertartásokon, meg is nézhetünk valami családi vagy helyi vallási ünnepet, fesztivált. Tulajdonképpen csak ennyi és semmi más. Mégis nagyon nehéz innen a távozás.
Sajnos, keveseknek adatik meg, hogy időmilliomosok legyenek. A legtöbbeknek csak pár nap áll rendelkezésükre. ú hely, Az ő számukra tettem két napot ebből a csodából Japán magán körútjaink végére. Egy ilyen hellyel búcsúzni a Japán történelmén és gyönyörű tájain végigbarangoló úttól durván gonosz lelki merénylet. Azért még senki sem tiltakozott ellene… Hogy miért nem? Az alábbi pár kép mutatja, mit mutatunk a hegyre látogatóknak.
Okunoin Cemetery at Mount Koya 
Jpeg 
Comments are closed.