Ennek a körülbelül 400 éves építészeti stílusnak legszebb példái főleg Dél-Thaiföldön találhatók meg. Az ok igen egyszerű. Az első európai ország, amelyik igyekezett komoly befolyást szerezni a Távol -Keleten, Portugália volt. Ők ráadásul a később érkező és főleg „kard és kereszt” jellegű hozzáállással szemben alapvetően kereskedtek. Többek között hozták magukkal Portugália újkori építészetét is, ami szinte azonnal találkozott a már vagy fél évezrede itt élő kínai családok tradícióival.

Az ebből az összeolvadásból keletkező önálló stílus, a Sino-Portoguese, talán a legszebb, máig is fennmaradt „gyarmati” stílus. Remek példáit láthatjuk Kelet-Ázsia szerte. Makaó és Georgetown óvárosa, és Thaiföldön az Old Phuket Town talán a legjobb példák erre. A legszebb eredmény, az épületek belső építészete, lakberendezése azonban rejtve marad a séták során. Senki sem enged be bóklászó turistát a saját házába.

CSALÁDI REZIDENCIÁBÓL TÖKÉLETES ÜDÜLŐ

Szerencsére ez a stílus azonban előkerül a szállodaépítészetben is. Nem a nagy szállodák erőltetett szobaberendezésére gondolok elsősorban. Számomra az mindig valami művi dolog, égett olajszaga van, mint minden mesterségesen összehordott gyorskajának.

Az igazi koloniális villák is megtalálhatóak azonban. Ezek egyrészt a szállodává, nyaralóvillává alakított eredeti épületek, másrészt az új építésű és „átmenetileg” szálláshelyként működő villák. Az utóbbiakat mindig egy nagy múltú és gazdag család építi a tradíciók maximális követésével. Ha most éppen nyaralóvilla, akkor az. De, ha később úgy gondolják, leveszik a táblát és akkor már a család rezidenciájává válik pár nap alatt.

Koh Sirey – Phuket rejtett gyöngye

A példa, amit röviden bemutatunk Phuketen van. Persze nem a nyugati öblök egyikének tömegnyomorszállásaként. Phuket 80%-a nem a tömegturizmusé. Ennek jó példája a főszigettől pár tucat méterre leszakadt Koh Sirey a keleti oldalon. Ez a rész (csak két híd vezet át hozzá) sohasem vált „turistagyárrá”. Megmaradt a mezőgazdaság, a nyugalom helyének. Legkeletibb nyúlványa csodálatos homokos partokat, kis öblöket rejt. Szemben a Koh Yao szigetcsoport úszik a láthatáron. Az öblök nagy része azonban zárt, valamelyik parti üdülőhöz, villához tartozik. Egy ilyen villa az, amit most bemutatunk.

Egy egyszerű tengerparti villa a keleti kényelem szolgálatában

Ez a villa és fantasztikus természeti gyakorta nyújtott menedéket nekem is, amíg Phuketen éltem. Időm legnagyobb részét a sziget nyugati partján, a tömegturizmus tébolyában töltöttem. Érthető, hogy időnként teleszaladt ezzel a hócipőm. Ilyenkor elég volt egy telefon és már ültem is bele a kocsiba. Csak fél óra vezetés és máris ebben a csöndes, igazán kényelmes Paradicsomban találtam magam. Ma is, ha a szigeten van dolgom, itt parkolom le a bőröndömet.

Miért nem tudok szabadulni tőle? Erre nehéz épeszű választ adni, de talán némi magyarázatot ad rá az ott készült fényképsorozat. Mindent elmond a házról, a kínai fabelsőket, a feng sui elveit szigorúan követő elrendezésről, és a portugál stílusra jellemtő pasztellszíneket, nagy falfelületeket, a tereket leválasztó drapériákat gazdagon használó belsőépítészetről és a tiszta sino-portuguese lakberendezésről.

Egy dolgot azonban el kell mondanom a fényképekről. Bár a fotós mindent megtett, amit tudott, a legszebb élményt azonban nem tudta megragadni. De, ezt nem is lehet. Ennek a belsőépítészeti stílusnak talán a legszebb része a fény játéka. A zárt spalettákon betűző és folytonosan vándorló napfény folyamatosan vándorló csillogó foltokban tükröződik a lakkozott felületekről, lágy átmenetekkel színezi át és változtatja a falakat, a selyem és brokát borítású bútorokat, kínai porcelánokat és a mindenhol jelen lévő virágokat. Ezt nem lehet egy fényképen visszaadni.

Lobby, étterem, terasz SPA és egyebek…

A saját tengerpart, a kert és a környezet…

Szobabelsők – nincs standard vagy superior. Ez van…

Write A Comment