Szerzők: videóriport:      李奇 (Lǐ qí),      szöveg: Demmel László

Most már a sokadik olyan podcast, amelyikben egy igen különleges fajta magyar szerepel. Ő a ázsiai kultúra kedvelő és önmagát kő keményen megvalósító fiatal magyar. A séma szépen nyomon követhető. Szorgalmas előkészület, sok-sok tanulás majd kínai személyes jelenlét, sok éven keresztül. És a kulcs, amit minden riportalany megjegyez: a jó pár ezer éve létező és a mai napok alapvető fontosságú részélt képező kínai kultúra beható megismerése nélkül semmire sem lehet menni. Ugyanúgy a személyes kinti élettapasztalat nélkül sem. Költözz be és fogadtasd el magad a bennszülöttekkel. Akkor és csak akkor, amikor már emberszámba vesznek, akkor beszélhetsz velük az üzletről is. fogadott kínai nagybátyám, amikor már nagyon az agyára mentem az európiskodásommal, közölte: előbb legyünk barátok, aztán majd beszélhetünk az üzletről is. És igaza is volt…

 

Miért olyan sikertelen egy kapcsolatépítés Kínával kapcsolatban?

És a fenti fontos alapelvet felejtik el a mindenféle, „majd én meghódítom őket” beállítottságú fehéremberes cégek. Vivien is felhoz erre pár jó példát. Elsőre nagyot bukott elsőre a világ vezető pelusa is, de szinte mindegyik világcég is. Semmit sem tudtak a kínai attitűdről, a viselkedési kultúráról és az üzleti etikettről. Csak a másfél milliárd fenék, ami WC-papírért kiállt az ameddig el szoktak jutni.

 

Sajnos, ez a személyes tapasztalatom az arrafelé kalandozó magyar cégekkel is. Szinte kivétel nélkül szívnak. Nekik szoktam ajánlani a mentorálást, közvetítést, tárgyalás vezetést és úgy egyáltalán a kulturális beszélgetéseket. A dolog alapja ugyanis a kínai fél által elfogadott tárgyalópartner. Ez sohasem az Armaniban villogó fehérember. (Egy kínai üzletember számára egyszerűen személyes sértés a konfekció. Annyira sem tisztelsz meg bolond fehérember, hogy meglátogass egy szabót?)

Van-e igazi megoldás erre a magyaros Kína szindrómára?

Szerencsére ehhez a részvételhez egyre több hiteles és megbízható, fiatal magyar szakértő bukkan elő. Egy ilyen a nyilatkozó Vivien is. De ilyen a riport készítője 李奇 (Lǐ qí) is! Magamról inkább nem nyilatkozom…)

 

Ez most ismét egy olyan riport, ami nagyon is túlmutat magán a riportalanyon. Számomra a arra ad útmutatást, milyen is legyen az a munkatárs, akivel szívesen dolgoznék kínai projekteken. A riport meg is válaszolja ezt a kérdést, rendesen.

Különleges kapcsolatokhoz különleges szakértők kellenek...

Végül, de nem leges legutolsó sorban! A podcast zárótémája egy ősi kínai mondás és egy belőle származó „beszélő” női név körül forog. Vivien új kínai nevének pontos magyar megfelelőjének megkeresése még 李奇 számára sem egyszerű, pedig ő Rejtő Jenő regényeit fordítja mandarin nyelvre (erről a témáról is beszámolok majd hamarosan…). Nekem a világszép királykisasszony jutott eszembe magyar megfelelőként. Aztán ezt a tökéletes egyezést a név és viselője közt, igazolta is számomra a riport záróvideója. Nem is csodálkozom azon, hogy több mint 100 millióan nézték meg. Javaslom, ti is hallgassátok végig a teljes podcast-ot és nézzétek meg a záróvideót is. Abban is lesz egy igazi, több ezer éve élő, európai szemmel talán kicsit furcsa, de nagyon praktikus kínai furcsaságról is.


És most térjünk a lényegre! Nézzétek és hallgassátok meg Viviennel készült riportunkat!

Közös barangolás Viviennel Kínában. 

Miért is választja a kínai tanulmányokat egy magyar fiatal? Mi a haszna egy külföldön végzett egyetemnek? Milyen karrier lehetőséget ad egy ország hiteles ismerete?

Megnézem a videót

Comments are closed.