Szerzők: videóriport:      李奇 (Lǐ qí),      szöveg: Demmel László

Kína igazán érdekes helyeit, csodálatos kultúráját és izgalmas utazási lehetőségeit megismertető bevezető anyagaink mind-mind arra szolgálnak, hogy felkeltsék érdeklődéseteket egy bátor elhatározás, az azt követő csomagolás és egy személyes kínai barangolás után.

 

Legalább is így volt ez a sorozat felvállalásának idején. Most, amikor e cikket olvasod, már ennél már sokkal többről van szó. Az egyes videók eredeti bevezető szövegei már nem is nagyon  találhatók meg az itteni postokban. Tovább fejlődtek, kiegészültek, beépültek egy sokkal szélesebben merítő anyagba.  Mára már a videóriportokhoz kapcsolható fontosabb és érdekesebb témák komolyabb bevezetőivé is váltak. Ráadásul, nem is hagyják abba fejlődést! Amint előkerül valami új információ, az hamarosan beépül a témát kitárgyaló anyag szövegébe. 

 

Chinatown, kínai negyed, valami különös kínai világ külföldön  

Nincs ez másképp ezzel a videóriporttal sem! A számomra érdekes különösen fő téma, a világ szinte minden országában megtalálható, az betelepülő kínaiak által belakott területekből gyorsan kiformálódó zárt, enkláve szerű városnegyed. Ez mára már fogalommá is vált. Ez a „Chinatown jelenség”. 

 

Annyi féle van belőlük és annyira bonyolult is lehet a történetük, hogy ezt és itt most nem is nagyon boncolgatnám. Egy azonban biztos! Ahol valahol  és valamikor egy csomó kínai összejött és letelepedett, valami fantasztikus történek vette kezdetét. Még ma is élnek az ezeket a „hősi időket” elmesélő történetek. Imádom ezeket (is) elmesélni, amikor megállunk valahol utasaimmal egy furcsán és cirkalmasan díszes épület előtt vagy éppen bent az épületben, egy 3D-ben tekergő sárkányszoborral büszkélkedő kerti medence mellett.

 

Bárhol is vannak ezek azonban, van két „tiszta őstípusuk”. Ezek mára már sok helyen, színes és változatos városrészeket alkotva összekeveredtek, de mégis, már ránézésre is meg lehet mondani melyiknek melyik „őstípus” volt az alapja.

 

Ezeréves és kétszáz éves kínai negyedek

Ősi tínai telepesvárosok az ázsiai kereskedelmi útvonalak mentén: Amikor előkerül a selyemút kérdése, annak a talán legfontosabb ága a délkelet-ázsiai tengeri és szárazföldi kombó nem szokott előkerülni. Pedig ennek a kezdetei a legkorábbiak és a szállítási kapacitása is a legnagyobb volt. A Kína partjairól induló tengeri kereskedelmi hajók vagy a partok mentén vagy nyílt vízi útvonalakon hajózva jutottak el az indokínai félsziget partjaiig. Itt vették át az árut az oda nyugatról érkező kereskedők (általában indiaiak) és vitték tovább. A nagyobb és fontosabb rész az ottani országokkal történő kereskedelem volt. Egészen le délig, az egyenlítőig és már vagy 1500 éve épültek ilyen kereskedelmi települések, amik nagyon gyorsan az ottani államok határvárosaivá, vámállomásaivá váltak. Ezek ma is élnek és virulnak, de nem is gondolunk arra, hogy ezek voltak azok. A települések soha nem egy folyó torkolatában, a tengerpartra épültek, hanem kb. egy napi hajózásnyira a folyókon. Ezen a trópusi éghajlaton a tenger felől érkező viharok még ma is legyalulják időnként a településeket. Az egyenlítő közelsége miatt az árapály szintkülönbség időnként elérheti a 8-10 métert is. nincs olyan bolond, aki ehhez építene kikötőt vagy hajó építő és javító műhelyt. Az ilyen helyeket szorgalmasan látogatnák a kalózok is, mert egy nyílt, tengerparti város egyszerűen védhetetlen lenne.  Sokkal egyszerűbb volt egy pár órát még hajókázni felfelé a folyón, ami megoldotta mindezt a problémát.      

 

Egy ilyen városra jó példa Bangkok. Kevesen tudják, hogy már a Sukhothai-i Hajnal királyságának is határvárosa volt. Később, Ayutthaya idején érte el igazi virágzását. Ezért aztán könnyű volt a Chakry dinasztia első királyának betelepedni a kínai városka helyére. Közölték az ott lakókkal, hogy csusszanjanak Rattnakosin-ról arrébb egy szigettel, mert itt most palota épül. Ez nekünk azért jó, mert bár vagy ötszáz év hagyománya került a mostani helyére, de a XIX. század nyugatias építkezési stílusában. A Yaowarat út és környező mellékutcái és sikátorai egy igazi Chinatown mai utcái. Thaiföld lakosságának 10%-a kínainak eredetűnek vallja magát ma is. Így a bangkoki Chinatown nem csak egy nyüzsis kínai városnegyed, de az ő kulturális és családi központjuk is. És minden kínai családnak van közösségi háza, esetleg temploma. És mindegyiknek van legalább egy üzlete a hozzá tartozó lakóházzal. Fantasztikus érzés esténként ezen a helyen barangolni.

 

A másik telepes városka a vietnámi Hoi An. A Champa királyság már i.sz. kétszáz körül kialakult és legnagyobb fejlettségét a XII. században érte el. Kínával és Japánnal is szorgalmasan kereskedett ezért nem meglepő, hogy mindkét náció létesített kereskedelmi telepet itt a Cham főváros közelében. Ami inkább meglepő, hogy a két telep szorosan egymás mellé épült egy keskeny csatorna két oldalára és már a kezdetektől együtt dolgozott. Később Vietnám végleg  legyőzte a chamok királyságát és így bekebelezte Hoi An-t is. A tengeri kereskedelmet északabbra helyezték Hue-ba, de a város megmaradt és tovább fejlődött. Ma már a lakosság vegyes, de egy jó kávé vagy tea mellett szinte minden ott lakó kínainak vagy japánnak vallja magát. Így lett Hoi An óvárosa Vietnám mai ékszerdoboza. Japán és kínai stílusú emeletes kereskedőházakkal, boltok sorával, a folyótól pár utcával távolabbi villákkal és kertekkel teli gazdag negyedekkel.        

Modernkori kínai munkásvárosok: Ez a fajta fiatalabb, mint a másik és létrejöttének oka is más. A XIX. század elején megindult az fehér ember által meghódított már meghódított területek iparosodása és főleg Észak-Amerikában keletkeztek új, benépesítendő területek az őslakosság szorgalmas legyilkolása és elüldözése következtében. Hamarosan ki is alakultak a mai nagyvárosok magjai is. A Kína felől beáramló rengeteg „vendégmunkás” a vidéki „projektek” mellett,  főleg ezekben a fejlődő városokban koncentrálódott. Bár sorsuk soha sem volt könnyű vagy összemérhető a város máshonnan érkezett lakóival, hamarosan kialakultak ezeken a helyeken is a túlnyomóan kínaiak által lakot negyedek. Lakóik pár évtized alatt teljesen a saját képükre formálták ezeket, a főleg XIX. százai európai stílusú épületeket, lakónegyedeket. Kialakultak az egyes nagycsaládok lakóterületei is, de nem jellemző, hogy elhatároló kerítések vagy falak épültek volna. Minden ott lakó tudja, hol a saját családi „birtok” határa. Ez éppen elég is a városrész hatékony és viszonylag békés működtetéséhez is.  „határ” Ez a modern országokban már nem volt megengedhető.  

 

Az egyik, erre az eredtre nagyon jellemző hely New York kínai negyedei Manhattanban, Queensben és Brooklynban.

 

New York kínai negyedeinek kialakulása, természetesen mint bármi más is Amerikában, egy kicsit másképp történt. Az 18000-as évek elejétől kezdve rengeteg kínai munkás és család áramlott be az amerikai államokba. sok olyan szakma és munka volt, amit átvettek a már ott lakóktól. Azonban csak olyan üzletágakat tudtak elhódítani, ami másnak nem kellett, mert nehéz volt, rossz és egészségtelen körülmények között kellett végezni és sokat sem lehetett kérni érte. A kínai mosodás neve fogalommá vált. Ráadásul a kaliforniai aranyláz és a polgárháború után jött h hosszú depresszió időszaka és sok helyen felpörgött a rasszizmus is, ami a kínaiakat célozta. Nem csoda hát, hogy aki tehette közülük, beköltözött vidékről a nagyvárosokba. Így New York-ba is. Akkor már az első kínai közösség megtelepedett Manhattanban az 1850-es évek közepén. A frissen beköltözök hamarosan egy kínaiakkal sűrűn lakott városrész hoztak létre. De, ahogy Kína sem egységes kultúra, így az ottani kínai közösségek is hamarosan szétváltak és előbb csak szatelit körzeteket hoztak létre a város más részeiben. Aztán meg is indult a tényleges szétköltözés is. Ma már etnikailag és nyelvileg is szépen szétváló kínai negyedeket találhatunk Manhattan mellett Brooklyn-ban és Queens-ben is. Bármelyiket is vesszük, az eredti meghatározás még működik, de mára már nagyon izgalmas kereskedelmi és turisták által is sűrűn látogatott negyedekké váltak.


De a mindenhol megtalálható „kirakat” utcákon túl idegen látogató nem igazán szívesen látott vendég sehol. Egy lakóépületbe vagy egy furcsán dekorált másik fajtábaba, hiába van nyitva az ajtó, belépni nem célszerű. Ha mégis megteszed, meglepő lesz, hogy a bentiek egy büdös szót nem értenek angolul vagy éppen kínaiul sem, de igyekeznek az ajtó felé terelni. Néha kedvesen, néha másként. Szóval, nem is olyan egyszerű komolyabb ismereteket megszerezni erről a különös, izgalmas és gyönyörű világról. Nekünk itt Budapesten viszont komoly szerencsénk lehet! 


Kis Kína Budapesten és a mai magyar filmművészet

Kis Kína Budapesten: A távoli kínai negyedek helyett van nagyon közeli hely is, ahol mindenkit szeretettel (és persze finom ételekkel is) várnak és ahol hamisítatlan "előtapasztalatokat" lehet szerezni az ázsiai, de főleg a kínai utazáshoz is! Ez a budapesti Chinatown izgalmas világa. Sokan csak a Kőbányai úti kínai piacot ismerik ebből valahogyan. Ott is csak az árukat, azokat, akik ezeket árulják, az köztünk élő kínaiakat egyáltalán nem.

 

Az ő életük sajátos világába enged bepillantást egy méltatlanul keveset szereplő magyar filmalkotás is. 李奇 (Lǐ qí) a film rendezőjével készített egy érdekes riportot. 


És most térjünk a lényegre! Nézzétek és hallgassátok meg Bencével készült riportunkat!

Lehet-e magyar rendezőnek hiteles játékfilmet forgatni a magyarországi kínaiakról? Be lehet -e igazából merülni az itteni kínaiak életébe? Erről szól a Zöld Sárkány gyermekei. És erről beszél a film rendezője, Miklauzic Bence is. 


Megnézem a videót

Comments are closed.