Szerzők: videóriport: Dobrai Csenge,      szöveg: Demmel László

Szerkesztői megjegyzés. Tamás emlékeiről szóló sorozatunk harmadik része a mai Kambodzsáról szól. Miért? Szerintem nem érdemes egy ázsiai országba elindulni anélkül, hogy ne tudakozódnánk mai állapota, az éppen arrafelé fortyogó társadalmi és gazdasági folyamatok főbb áramlatainak megismerése nélkül. Ha ezt elmulasztjuk – mert ez egy, a saját kultúránktól annyira eltérő és sokkal idősebb világ – tényleg csak a tengerparti sörös heverészés, az ezeréves romokról készített százezredik fénykép és a világ sok más táján és sokkal olcsóbban is megtalálható kókuszpálma és kókuszgolyó kombó és a lábujjaink közét mardosó sós homok marad. Aki ennél többre vágyik, lelkesen ráveti magát az Internetre. És itt kezdődik a baj! Vagy nem talál semmit, vagy csak nyugati szakértők keleti irományait. Főleg fotelből és jó távolról megalkotva.

Fotelközelből az igazi Ázsiába - az ázsiai lélekről nem csak utazóknak

Ezeket gondosan olvasgatva és a rengeteg „tudományos” videót túlélve, ma már tudom, hogy alkotóik csak egy hibát követtek el. Nem ismerték meg és még ma sem ismerik az „ázsiai lélek” nevű jelenséget. Csak az nem tiszta, ami az ott élők mindennapi viselkedésének alapja már vagy ötezer éve. Ezt persze tízezer kilométerről, egy fotel mélyéről szakértőként nyilatkozva nem is erre ráérezni vagy éppen megérteni. A többi félreértés és félremagyarázás, téves intézkedés és bukta már ebből a hiányból fakad. Ez egészen olyan durva hibákat is megmagyaráz, mint a nyugati államok huszadik és huszonegyedik századi folyamatos és katasztrofális veresége az ázsiai régióban. Akár háborúban, akár békében. (Ami ugyebár a háború folytatása más eszközökkel…)  Riportalanyunk, Tamás azonban ennek a hibának az elkerülését lehetővé tevő egyetlen utat választotta. Fogta a cókmókját és kiköltözött Ázsiába. Eltöltötte az ott minimálisan kötelező évtizedet és az a bizonyos dolog, az ázsiai lélek és az abból fakadó életszemlélet már sajátjává vált.


A riportból ez tökéletesen kiderül. A fő vonal, az bizony a válasz is egyben a fő kérdésre: hogyan lehet valakit, négy éves demokratikus választási ciklusokban  több mint harminc éven keresztül folyamatosan megválasztani miniszterelnöknek?

 

És miért is hallgassuk meg ezt a riportot (is)?

 Látszólag Csenge (a riporter) is ilyen, egyáltalán nem ázsiai lelkű kérdéseket tesz fel Tamásnak. Kérdezi nyugati stílusú demokráciáról, autokráciáról, társadalmi és karitatív szervezetekről, NGO-król és arról is, miért is nincs egyáltalán szerepe a nyugati hatalmaknak az országban. Ezek a kérdések nem tudatlanságból fakadnak, hanem igazán mély tudásból. Erős a gyanúm, hogy Kambodzsa történetének kutatójaként, Csenge pontosan tudja, mit is akar kérdezni és azt is, milyen válaszokra számíthat. Tamás lényegre törő válaszai és kiegészítő magyarázatai pontosan megvilágítják a lényeget. Az ázsiai lelkület számára mindezek a véresen komoly „fehéremberes” bohóckodások csak törődésre szinte nem is érdemes, legtöbbször lényegtelen dolgok. Számukra a mindenkori társadalmi biztonság és a mindennapi személyes boldogság megélése a fontos. És hozzáállásuk minden máshoz az életben, beleértve a borzasztóan utált politikát is, ebből a gyakorlatias életfilozófiából fakad.      


És most térjünk a lényegre! Nézzétek és hallgassátok meg Tamással készült riportunk 3. részét!


Van nekik egy miniszterelnökük, már vagy harmincöt éve. Van egy királyuk is, akit mindenki tisztel. Családi biznisznek látszik az egész ország, de nem az. A nyugati demokrácia hiánya látszólag senkit sem izgat.  Agyon gyilkolt népű letarolt pusztaságból indult. Most az egyik leggyorsabban fejlődő állam. Melyik az? 

Megnézem a videót

Comments are closed.