Szerzők: videóriport: Dobrai Csenge,      szöveg: Demmel László

A szerkesztő bevezető megjegyzése: Hallgatom Tamás missziós visszaemlékezésének második részét. Hallgatom Csenge precíz és mélyre hatoló kérdéseit és az azokra adott válaszokat és magyarázatokat. És egyre kevésbé értek valamit…

Hogyan lehet ennyire buta a „fehér ember” és hogyan lehet ennyire érzéketlen és arrogáns annak vezető hatalma? De ezek a magyarázatok azt is megmutatják, miért nem sikerült szinte semmit  sem elérniük a kéksapkásoknak sem a „demokrácia exportjában” sehol sem ahol csak megjelentek. Ez a képzelt felsőbbrendűség az egyik oka annak, hogy ma már nem szívesen látott vendég az USA Délkelet-Ázsiában. De, ez egy nagyon nagy téma és nem egy személyes életutat bemutató  podkaszt bevezetőjébe való. Ígérem azonban, később vissza fogunk térni rá, bővebb keretek között is.    

 

Folytatjuk a hiteles információk közlését  Kambodzsa sorsdöntő éveiről

Tamás emlékeiről szóló sorozatunk második része igazából két év története. Az évtizedek alatt szétdúlt és lemészárolt országba megérkezik az ENSZ misszió és nincs más feladata, mint előkészíteni az országos és demokratikus választásokat. Miközben még folynak a gerilla sorba visszaűzött vörös khmerek és a kormányerők valamint a békefenntartóként odaérkezett csapatok összecsapásai. Miközben 3.500 fegyvertelen ENSZ rendőrt vetnek az oroszlánok elé. Az ő feladatuk lenne a rend megteremtése és fenntartása. Az ő feladatuk lenne a lakosságnál szanaszét heverő több millió kézi és nehéz fegyver begyűjtése. És persze, mindezt fegyvertelenül, unatkozó katonai kísérők fedezetével a tízmillió gyalogsági akna földjén. Szerintem ez egy igazi Don Quijote küldetés. Egy rettenetes Mission inpossible. Csak nem film, hanem a valóság. Erről a helyzetről számol be Tamás, az ott szolgáló ENSZ rendőrök egyike.    

 

És miért is hallgassunk meg ezt a riportot (is)?

Amit most hallunk a Kambodzsát súlytó polgárháborúról, a tulajdonlásáért folytatott hidegháborús viszálykodásokról, az amerikai tömeggyilkos bombázásokról és Pol Pot négy millió áldozatot követelő rémuralmáról, az mind igaz.

Dióhéjban szoktam mesélni ezekről utasaimnak is, de mindig csak egy kicsit, mert egyben rájuk zúdítva ezt a horrort, rettenetesen lehangoló, vagy éppen sokkoló lehetne számukra. Tamás visszaemlékezései és magyarázatai azonban első kézből valók. És nem köntörfalazik. Egyenesen elmondja, mi történt és ő mit tapasztalt.

Az  utazási előkészületekben is nagy segítség lehet ez a riport Kambodzsa sorsdöntő éveiről. Ebben a pár évben indult útjára minden, ami a mai Kambodzsát meghatározza.

 

És most térjünk a lényegre! Nézzétek és hallgassátok meg Tamással készült riportunkat!

Egy magyar és teljesen fegyvertelen rendőr küldetése a  mások polgárháborújában  a dzsungel mélyén.  30.000 ember kék sapkában és az eredmény: egyszerre két miniszterelnököt is sikerült megválasztani. Miért tért vissza ezek után Tamás oda és miért is van ott 27 éve?

Megnézem a videót

Comments are closed.